ARANY J�NOS  - CSAL�DI K�R

Este van, este van: kiki ny�galomba!
Feket�n b�lingat az eperfa lombja,
Z�g az �ji bog�r, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azut�n elhallgat.
Mintha l�ba kelne valamennyi r�gnek,
Lomha f�ldi b�k�k szanasz�t g�r�gnek,
Csapong a denev�r az ereszt sodorv�n,
Rikoltoz a bagoly csonka, r�gi torny�n.

Udvaron feh�rlik sz�re egy teh�nnek:
A gazdasszony �pen az im�nt fej� meg;
Csendesen k�r�dzik, igen j�mbor fajta,
Pedig �hes borja nagyokat d�f rajta.
Ballag egy cica is - bogar�szni restel -
�vakodva l�pked hosszan elnyult testtel,
Meg-meg�ll, k�r�ln�z: most kapja, hirtelen
Egy iramod�ssal a pitvarba terem.

Nyitva �ll az ajt�; a t�zel� f�nye
Oly hivogat�lag s�t ki a s�v�nyre.
Ajt� el�tt hasal egy kiszolg�lt kutya,
K�sz�bre a l�b�t, erre �ll�t nyujtja.
Benn a h�ziasszony elsz�ri a tejet,
K�r� kis fi�nak enged inni egyet;
Azt�n elvegy�l a gyermekt�rsas�gba,
Mint csillagok k�z� ny�jas hold vil�ga.

Egy elad� ly�ny a t�zre venyig�t rak:
� a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasal�t t�zes�t: �j ruh�ja k�szen,
Csak vasal�s h�ja,... s reggel �nnep l�szen.
K�r�l az apr�s�g, vid�m mese mellett,
Z�rg�s h�ju bors�t, vagy babot szemelget,
H�j�b�l id�nk�nt t�zre tesznek sokat:
Az vil�g�tja meg g�mb�ly� arcukat.

A legkisebb fi� kenyeret k�r s majszol;
�szk�t cs�v�l n�ha: t�zkigy�kat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem �gyelve m�sra:
E fi�b�l pap lesz, ak�rki megl�ssa!
Legal�bb �gy szokta mondani az apjok,
Noha a fi� nem im�ds�gon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, n�t�kat,
Eff�l�t csin�lni maga is pr�b�lgat.

Pend�l a kapa most, letev� a gazda;
Cs�kos tariszny�j�t egy szegre akasztja;
Kutat az apr� n�p, �r�lne, ha benne
Mad�rl�tta keny�r-darabocsk�t lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik bel�nyul:
Jaj! valami �rd�g... vagy ha nem, h�t... kis ny�l!
Lesz �r�m: alunni se tudnak az �jjel;
Kin�lj�k er�sen k�poszta-lev�llel.

A gazda pedig mond egy szives j� est�t,
Le�l, hogy nyugassza elt�r�d�tt test�t,
Homlok�t let�rli porlepett ing�vel:
M�lyre van az sz�ntva az �let-ek�vel.
De amint k�r�ln�z a v�g csemet�ken,
S�t�t arcred�i elsimulnak sz�pen;
Gond�z� pip�j�t a t�zbe mer�ti;
Ny�jas szavu n�je mosolyra der�ti.

Nem k�sik azonban a j� h�ziasszony,
Ill�, hogy ur�nak ennival�t hozzon,
Kiteszi k�z�pre a nagy asztalsz�ket,
Arra t�lalja fel az egyszer� �tket.
Maga evett � m�r, a gyerek sem �hes,
De a f�rj unszolja: „Gyer k�zelebb, �des!”
Jobb iz� a falat, ha mindny�jan esznek, -
Egy-egy sz�rnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki z�rget? „N�zz ki, fiam S�ra:
Valami szeg�ny k�r helyet �jtszak�ra:
M�rt ne fogadn�k be, ha tany�ja nincsen,
Mennyit szenved �gy is, sok bez�rt kilincsen!”
Visszaj� a ly�nka, az utast beh�v�n.
B�na harcfi l�p be, sok j� est�t k�v�n:
„Isten �ldja meg a kendtek �tel�t is,
(�gy v�gezi a sz�t), meg az ember�t is.”

K�sz�ni a gazda: „R�sze legyen benne:
T�lts a t�lba anyjok, ha el�g nem lenne.”
Akkor h�ja sz�pen, hogy �lj�n k�zel�bb -
R� is �ll az k�nnyen, b�r szab�dik el�bb.
�h�ket a nagy t�l k�v�natos �zzel,
Szomjukat a kors� csillap�tja v�zzel;
Szavuk sem igen van azalatt, m�g esznek,
Term�szete m�r ez magyar embereknek.

De mikor azt�n a vacsor�nak v�ge,
Nem neh�z helyen �ll a koldus besz�de;
Megered lassank�nt s valamint a patak,
Menn�l messzebbre foly, ann�l ink�bb dagad.
(1)Besz�l a szabads�g v�res napjairul,
S keble �tt�zes�l �s arca felpirul,
Besz�l azokr�l is - szemei k�nnyben �sznak -
Kikkel m�s haz�ba bujdosott... koldusnak.

Elbesz�li v�gy�t hona szent f�ld�re,
Hosszu terhes �tj�t am�g haza�re.
(2)Az id�sb fi� is leteszi a k�nyvet,
Figyelmes arc�val el�bb-el�bb g�rnyed;
�s mihelyt a kold�s meg�ll a besz�dben:
„Mes�ljen m�g egyet” - rim�nkodik sz�pen.

„Nem mese az gyermek,” - �gy feddi az apja,
R�tekint a v�ndor �s tov�bb folytatja:
N�ma kegyelettel f�ggenek a szav�n
Mind az eg�sz h�zn�p, de kiv�lt a le�ny:
Ez, mikor nem hallj�k, �s mikor nem l�tj�k,
Pirulva k�rdezi t�le... testv�rb�tyj�t:
H�rom �ve m�lik, hogy ut�na k�rdez,
M�g egy esztend�t v�r, nem megy addig f�rjhez.

Este van, este van... a t�z sem vil�git,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempill�it;
A gyermek is �lmos, - egy m�r alszik �pen,
F�lrebillent fejjel, az anyja �l�ben.
Gy�ren sz�l a vend�g s r� nagyokat gondol;
K�zbe-k�zbe csup�n a macska dorombol.
Majd a f�ldre hintik a zizeg� szalm�t...
S �tveszi egy t�cs�k csendes birodalm�t.